Szemeti Annának hívnak, a Testnevelési Egyetem, testnevelő-edző szakos hallgatója vagyok.
Tavaly úgy döntöttem, hogy a Balaton-partján, a Vízimentőknél szeretnék munkát vállalni. Annak idején bennem is sok volt a kérdés, melyet a VMSZ munkatársai az első érdeklődésemkor maximálisan meg is válaszoltak, de emellett szerettem volna olyasvalaki beszámolóját is hallani, olvasni, aki ugyanúgy kezdte, mint én: tapasztalat nélkül, ám hatalmas lelkesedéssel. Úgy döntöttem tehát, hogy megosztom a saját történetemet, hogy segítsek másiknak a döntésben: Igen. Ha ma dönthetnék, ma is a vízimentő munkát választanám.

fb_cover_2_b.jpg

 A vízimentő képesítés megszerzésének lehetőségéről 2014 tavaszán értesültem, az egyetemen kihelyezett plakát kapcsán. Gyermekkoromban versenyszerűen úsztam, az úszás, a víz szeretete alapvető számomra. Szeretek segíteni másoknak-másokon, így a tájékoztatót követően – mivel rátermettnek éreztem magam és a feltételeknek megfeleltem - jelentkeztem is, majd kezdetét vette a bő egy hetes, intenzív tanfolyam.

Az oktatás során elsajátítottuk az alapvető elsősegélynyújtó ismereteket, gyakorlatokat, feltérképeztük a vizek veszélyeit, átvettük a bajbajutottakkal történő kommunikáció lépéseit. Később, az uszodában a vízből mentési folyamatokat ültettük át elméletből gyakorlatba, illetve a vízbeli állóképességünkön javítottak oktatóink, sok színes feladat segítségével. 
Maga a kurzus nagyon jó hangulatban telt el, a tanfolyamvezetők közvetlen, humoros, családias légkört teremtettek számunkra, mely nagymértékben megkönnyítette a munkát. A sikeres vizsgát magam mögött tudva,július elejével kezdődött a tényleges munka.

Újoncként sok dologba bele kellett még rázódnom, a reggeli és esti be-és kijelentkezés a rádión, a mentő-katamarán vagy mentőcsónak vízre tétele, a mentőfelszerelésének ellenőrzése, vagy egyáltalán az olyan - egyértelműnek tűnő - mozdulatok elsajátítása, mint evezőlapátok helyes és rendeltetésszerű használata …:)  Ám aggodalomra soha nem volt semmi ok: a tapasztalt vízimentő kollégák nagyon segítőkészek voltak és örömmel álltak rendelkezésre, ha bármilyen kétely adódott.

A nyár folyamán több balatoni strandon megfordultam a beosztásomtól függően, északi és déli parton egyaránt. Néha külön kihívást jelentett az adott helyszínre való odajutás, annak megtalálása, így némi térképolvasási jártasságra is sikerült szert tennem. :) Volt, amikor kilométereket kellett sétálni, biciklizni, stoppolni stb. a szállástól az aznapi munkavégzés színhelyéig. Én ezt abszolút nem könyveltem el negatívumnak, szeretek utazni, világot látni. Egyik alkalommal épp Tihanyból tekertem vissza Balatonfüredre, amikor elkapott egy hatalmas zápor, és olyan szinten bőrig áztam, mint még soha! Utólag visszagondolva ennek is megvolt a maga szépsége, bár akkor, abban a pillanatban ezt egyáltalán nem éreztem. :)  

A vízimentő-szállás objektumok és azok hangulata, nos, azok egy külön fejezetet érdemelnének.:) Esténként, amikor a sok megfáradt  VMSZ-es  összeverődik, néha már tábor jelleget öltve, olyankor folyamatos a vidámság. :)  Gyakran jártunk le a partra - nem mintha nem töltenénk ott napközben elég időt  -, de olyan jó összeverődni,  röplabdázni, vízilabdázni,vagy csak elterülni a büfé padjain fröccsözgetve meccset nézni. 

Mi jut eszembe még  a nyárról, mit jelent számomra a VMSZ?…
A hattyúkergetések partvissal (ugyanis a legtöbb strandról ki vannak tiltva), a haltetemek  kihalászása a vízből és a kövek közül (igen, nem szépítek, ez is a mi feladatunk :)). A reggeli lépcsőmosások, a rádiós bejelentkezések alkalmával ellőtt, poénos hangvételű bohóckodások, ami után persze a központ rögvest helyre teremtette az illetőt…  És még sorolhatnám.

Számos új emberrel gyarapodott az ismeretségi köröm, eddig ismeretlen helyeket sikerült felfedeznem. Lehet, hogy az elfogultság szól belőlem, de én imádok naphosszat a vízparton ücsörögni, csónakszolgálat esetén, a vízen ringatózni, pásztázni a vizet.  Szeretem a Balatont, úgy ahogy van. Számomra megunhatatlan, és nem tudok vele betelni.

Felelősség… Hm, az hatalmas. Néha bele sem gondoltam, mekkora. Nekem például méhcsípésnél, horzsolásnál, kagylóvágásnál súlyosabb esettel nem volt dolgom. De ez én vagyok. Lehettem volna máshol, máskor is. De úgy érzem, ott is helytálltam volna, ez volt a feladatom.
Az éremnek két oldala van. Itt sosem tudhatod, épp milyen feladat elé állít az élet. A Balaton minden szépsége ellenére szeszélyes, az emberek olykor felelőtlenek, mi pedig azért vagyunk, hogy ha baj van, segítséget nyújtsunk.
Megéri…? Mindenképp!  Nem hiszed? Járj utána!

Hol, hogyan és mikor kell dolgoznod? Ha sikeresen levizsgázol és vízimentő leszel, hozzáférést kapsz weboldalunk (www.vizimentok.hu) belső részéhez is. Itt be tudod jelölni, hogy mely napokon érsz rá a nyár folyamán, és mely napokra, időszakokra szeretnél munkát kérni. Ugyan itt látod azt is, hogy melyik strandon kell majd dolgoznod, kivel dolgozol majd, valamint, hogy kollégáid, barátaid melyik strandon teljesítenek szolgálatot. Megtalálod a szállások és strandok pontos címét, a kiemelt strandi mentők és területi vezetők elérhetőségeit – nem vagy magadra hagyva, mindig van kihez fordulnod, ha valahol elakadsz…


Ha szeretnél egy jó csapathoz tartozni, állj közénk! Én csak ajánlani tudom 

A bejegyzés trackback címe:

https://vizimentok.blog.hu/api/trackback/id/tr297443958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.