Hétköznapi hősök

 2015.06.13. 17:19

semperger_david2.jpgA nevem Semperger Dávid. Uszodamester vagyok. Képesítésemet 2015. áprilisban szereztem a VMSZ uszodamesteri tanfolyamán Egerben. Amikor munkába indultam még nem sejtettem, hogy aznap meg fogok menteni egy életet… 

Már korábban is a strandhoz kötött a munkám, csúszdamesteri képesítéssel rendelkeztem. A téli szezoni munkához azonban magasabb szintű tudásra is szükség lett volna, ezért, amikor megláttam a VMSZ vízimentő és uszodamesteri tanfolyamáról szóló felhívását, tudtam, hogy ez a munka csak rám vár, így nem sokat gondolkodtam, azonnal hívtam a hirdetésben megadott számot és jelentkeztem. 

Oktatóim a tanfolyamon minden elméleti és gyakorlati hátteret megadtak a tanuláshoz: elsajátítottuk az alapvető elsősegélynyújtó ismereteket, sorra vettük a vizek veszélyeit, külön hangsúlyt helyeztünk a bajbajutottakkal történő kommunikációra. Emellett rengeteget gyakorlati feladatot oldottunk meg az elsősegélynyújtással, a mentéssel és az újraélesztéssel kapcsolatban. Sokat ügyesedett az úszótechnikám, melynek köszönhetően még biztosabbnak éreztem magam a vízben. És bár több alkalommal egy-egy vészhelyzet forgatókönyvét is végigjátszottuk, hogy ezt ilyen gyorsan kell majd alkalmaznom, nem gondoltam volna.

Aznap délelőtt különösen csendes volt az uszoda 50 méteres medencéje. Egyszer egy idős házaspárra lettem figyelmes, ahol a férj járókerettel közlekedve, felesége támogatásával, lassan közeledett a víz felé. Mindketten komótosan bele is ereszkedtek a medencébe, majd úszni kezdtek. A bácsi két métert haladhatott, amikor a feleség integetésére és kiáltására kaptam fel a fejem. Az idős úr a kötélben kapaszkodott háton fekve, keresztben, erőtlenül, még a fejét sem tudta kiemelni a vízből. Azonnal odarohantam, beugrottam a medencébe és egy közelben lévő vendég segítéségével villámgyorsan kiemeltük a bácsit a vízből. Passzív pánikot észleltem rajta, kissé el is színeződött már az arca, ám amint partot értünk és leültettük, megnyugodott. Szerencsére egy 184-re emelkedett vérnyomáson kívül más baja nem esett.

Ahogy a feleségétől utólag megtudtam, a 83 éves bácsi nemrég jött ki a kórházból, ahol egy legutóbbi nagy műtétet követően, 2 hónapig gépek tartották életben. Újra kellett tanulnia járni és beszélni. Elmondása szerint a harmadik tempónál már érezte, hogy valami nincs rendben és nem fogja bírni.

Ő és a felesége hálásan köszönték segítségemet, én pedig büszke voltam arra, hogy a VMSZ-nél szerzett alapos tudásom segítségével megmenthettem őt.

 

Címkék: uszoda vízimentő nyári munka hétköznapi hős életmentes

A bejegyzés trackback címe:

https://vizimentok.blog.hu/api/trackback/id/tr617534888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fatuka 2015.06.14. 21:49:16

Gratulálok. Sokat számít, ha a szerencse velünk van.